Irtam korabban ,hogy Soma majusban kezdett az uj iskolaban.
https://hollandremulet.blog.hu/2019/10/06/egy_uj_kaland_kezdete_soma_bemutatkozik_az_uj_iskolaban
Az elso napokban tobb kisebb-nagyobb stresszhelyzet kepzodott abbol ,hogy a gyerekek nem ugy reagaltak egy-egy interakciora, ahogy o azt megszokta. (“ha en elmondom a nevem, akkor neki is el kell az ovet” “biztos csufolodott, mert rosszul mondta a nevemet es nevetett is hozza”- tipusuak) Ez a szituacio jo alkalmat adott arra ,hogy neven nevezzuk vegre a gyereket es beszelgessunk explicit modon az autizmusrol. Akkor mar egy ideje rendszeresen csinaltunk olyan szituacio-ertes gyakorlatokat, ahol arrol beszelgettunk ,hogy az egyes emberek hogyan masok, bizonyos helyzetekben milyen nehezsegek erhetik az embert,hogy lehet oket megoldani... igy az alap megvolt a tovabb lepeshez.
Nem kenyerem a kontorfalazas, ugyhogy egy jonak latszo pillanatban magamhoz hivtam Somat, hogy beszelgetni szeretnek vele es megkerdeztem tole ,hogy tudja-e mit jelent az a szo ,hogy autizmus. Az autizmus szot rendszeresen hasznaljuk itthon, igy azt tudtam, hogy hallani mar hallotta. Allitolag magara is hivatkozott egyszer egy regi fejlesztojenek autistakent, de en errol egy felmondaton kivul semmit nem hallottam, igy nem tudom ,hogy valoban megtortent-e.
Szoval megkerdeztem tole, hogy mit gondol, mi az az autizmus. Gondolkodott egy kicsit, de vegul azt mondta, hogy nem tudja elmondani. Mondtam neki ,hogy az autizmus egy olyan specialis allapot, amikor valakinek nehezsegei vannak a tobbiek megerteseben, erzekenyen erintik a hirtelen zajok, a varatlan esemenyektol stresses lesz, nehezebben fejezi ki magat…ugyanakkor lehet az illeto emellett kiemelkedoen okos es jo bizonyos dolgokban.
Szandekosan ugy kozelitettem meg a kerdest, hogy magara tudjon ismerni es a Bubura is. Ugyhogy a masodik mondatom utan kerdezte is, hogy akkor o autista es a Bubu is? Mondtam,hogy igen... Kerdeztem ,hogy az elobbiek alapjan tud-e nekem meselni a Bubu autizmusarol. Mondta,hogy a Bubu ugy autista, hogy nem tud rendesen beszelni, de nagyon jol olvas es dobol. Kerdeztem, hogy szerinte miben nyilvanul meg a sajat autizmusa. Mondta, hogy o nem szereti a zajokat (hozzatette ,hogy tenyleg azt Bubu sem, igy az kozos.. majd kis gondolkodas utan folytatta, hogy meg te sem anya, ugyhogy ez a tied is akkor), csak keves dolgot mer megenni, de nagyon jo a nyelvekbol es szamolasbol. Megbeszeltuk, hogy apanak nagyon reszletes a tudasa, ami az autokat illeti, de o sem szereti a hirtelen dolgokat. En pedig jol olvasom az emberek gondolatait, de nem birom, ha egyszerre tul sokan beszelnek.
Osszegzesul kifejtette, hogy apanak es Bubunak sok autizmusa van, neki es nekem pedig keves. (mi az Asperger szot nem hasznaljuk itthon, errefele nem diagnosztizalnak Asperger szindromat)
Kerdezte, hogy Q az elozo iskolajabol autista-e, mert neki is sok nehezsege van, ami hasonlo. Kulonosen a baratkozassal. Mondtam, hogy nem lennek meglepve, de nem tudom biztosan. Megneveztem neki meg 2 gyereket az elozo iskolabol, akikrol tudtam, hogy autik, kerdeztem, hogy tudja-e hogy miben all az o autizmusuk.
Ezekbol a peldakbol kb latta, hogy az autistak sokfelek es megis bizonyos dolgokban hasonlitanak egymasra. (nyilvan amennyire ezt egy 6 eves atlatja- nem veletlen nem vezettem vegig az egesz diagnosztikan :D ) Probaltam a beszelgetest vegig ugy iranyitani ,hogy a peldain lassa, hogy ez egy kettos dolog- vannak az autizmushoz kotheto “jo” keszsegek es vannak nehezsegek is, de ne tolodjon el a merleg igazan semerre. Ugyanugy nem (volt) celom az autizmust szuperkepessegkent beallitani, mint ahogy tragediakent sem.
Miutan ezt igy megbeszeltuk, elmondtam, hogy az iskola, ahova jar, az autista gyerekeknek az iskolaja. Itt olyan tanarok tanitanak, akik jobban tudnak nekik segiteni, mint az elozo iskolajaban- felhivtam a figyelmet, hogy Bubu milyen szepen fejlodik-. Viszont mivel ez egy autista iskola, ezert a gyerekek is masabbak, mint amihez hozzaszokott. Kerdeztem, hogy tud-e minden gyerek beszelni az osztalyaban, mire mondta,hogy nem. Van egy par, aki nem tud, de ez nem baj, Y-al ugy is jol tud jatszni, hogy o nem tud beszelni es igy is a baratja. Kerdeztem, hogy mindenkinek jol megy-e az egyutt jatszas, mire szinten mondta,hogy vannak ,akiknek jobban es vannak, akiknek kevesbe, de a tanarneni ebben segit nekik.
Masnap iskola utan a kovetkezo hirrel fogadott:
"Anya, az uj baratomnak ket ugyanolyan autizmusa van, mint nekem:
- o is szereti a dinokat es o is hamar kesz van a feladatokkal."
Es azota is eloszeretettel kutatja ,hogy kinek milyen autizmusai vannak, amik az ovehez hasonlok vagy eppen attol kulonbozoek.
Nehany hettel kesobb pedig igy nyilatkozott az iskolajarol:
“-Anya en azert szeretek nagyon az uj iskolamba jarni, mert itt a gyerekek nem nevezik egymast hulyenek, pedig sokaknak nagyon sok autizmusa van”.
Ahogy irtam ez a beszelgetes regebben zajlott, az autizmus mibenlete, mint tema pedig azota is gyakran elojon nalunk. Sokat beszelgetunk a kulonbozo emberek erossegeirol es gyengesegeirol, hogy mennyire kulonbozo embereknek is vannak ugyanolyan nehezsegeik…nyilvan egy 6 eves szintjen. Sajat allitasa szerint az egyik kedvenc temaja...
A nyariszunetben kicsit kiterjesztettuk az SNI fogalmat..
Ahogy mar irtam, Armin egy, elsosorban ertelmiserulteknek tervezett taborba jart a nyaron. Volt egy het, amikor Somaval ketten hoztuk-vittuk. Egy ilyen reggel, amig a Bubut adtam at a nevelonek, egy DS kislany hasbaverte Somat. Egy pillanat volt az egesz, en csak annyit szoltam oda reflexbol ,hogy “ne add vissza legyszives”, a nevelo pedig probalta elmagyarazni a kislanynak ,hogy ezt nem kellett volna.
Amikor vegeztunk es beultunk a kocsiba, megkoszontem Somanak ,hogy nem adta vissza a kislanynak az utest (ezt egyebkent alapvetoen nem tiltom). Elmondtam neki ,hogy ez a tabor olyan gyerekeknek van, akik nem feltetlen ertik hogy mi a jo / rossz es az is lehet, hogy a kislany igazabol csak baratkozni akart volna vele igy. Mondta, hogy gyenge volt az utes, ez segitett,hogy ne akarja annyira visszaadni, de ez egy nagyon hulye dolog volt a kislanytol (stupid thing- ezt hasznalta).
Kerdeztem tole,hogy tudja-e mi az az intelligencia. Mondta,hogy okossag. Elmondtam neki ,hogy az intelligencianak valoban az okossaghoz van koze es hogy ez egy skala, ami a nem okostol a nagyon okosig megy. Kerdeztem emlekszik-e a sajat intelligencia tesztjere (tavasszal volt neki utoljara). Emlekezett es kerdezte ,hogy o nagyon okos-e. Mondtam ,hogy igen, o nagyon okos, viszont a taborba, ahova a Bubu jar, azok a gyerekek jarnak ,akiknek az intelligenciaja alacsony. Ezen teljesen megbortankozott es felkialtott,hogy dehat a Bubu is okos, gondoljak bele, milyen ugyesen olvas 4 eves letere. Ez volt az elso ilyen protektiv kirohanasa a Bubuval kapcsolatban, elegge meg is lepodtem. Elmondtam neki ,hogy a Bubunak valoszinuleg valoban nem alacsony az intelligenciaja- amikor mertek neki, akkor rendben volt- de annyira sok segitsegre van szuksege, hogy ugy gondoltuk ,hogy jo helyen lesz abban a taborban.
Mondtam neki , hogy az autistak kozott is vannak olyanok ,akiknek nagyon magas es olyanok is,akiknek alacsony az intelligenciaja, es hogy emellett mas esetek is leteznek. Meseltem neki egy kicsit a Down Szindromarol- mivel tudtam,hogy vannak DS tarsai a nyari farmon ahova jart. Meg is beszeltuk ,hogy az ott megismert DS embereknek (felnottek voltak mar) valoban vannak nehezsegeik, de az allatokkal pl. nagyon ugyesek.
Itt el is mondtam neki,hogy pont ezert nem szeretnem ha barkit hulyenek nevezne, mert egyreszt nem szep dolog, masreszt attol, hogy nem magas az intelligenciaja meg lehet, hogy vannak olyan dolgok, amikben kifejezetten jo, vagy legalabbis jobb,mint o vagy en. Megegyeztunk a nem okos kifejezesben (a stupidot csereltuk not smart-ra –mivel ezek a beszelgetesek mind angolul zajlanak kozottunk – ezert santit itt ott az elbeszelo szoveg is, mert probalok szoveghuen de normalis-magyarra forditani)
Nem sokkal kesobb tortent,hogy kishijan elutottem egy galambot autozas kozben es kicsuszott a szamon ,hogy hulye madar. Mire Soma rogton ramszolt,hgoy ne nevezzem a madarat hulyenek ,mert egyreszt udvariatlan masreszt biztos o is jo valamiben… (azt,hogy ha nem vigyaz magara,akkor hamarabb vasalja ki egy auto, minthogy bebizonyosodhassanak a szuperkepessegei mar megtartottam magamnak :) )
Amikor 2,5 eves koraban megkaptuk a diagnozist ugy gondoltam,hogy azt szeretnem ,hogy az autizmus az identitasanak a resze legyen. Olyan amibe beleno es nem valami, amit 8-10 vagy akarhany eves koraban egyszercsak a nyakaba zudit valaki valamiert –es az a valami a legritkabb esetben szokott pozitiv lenni- vagy szitokszokent hallja eloszor az iskolaudvaron. Azt remeltem ,hogy azaltal ,hogy hasznaljuk a szot eleve nem lesz neki teljesen idegen es ugy terveztem ,hogy lassankent majd egyre tobbet fogunk beszelni rola, ha mar ugy latom ,hogy erti es van ertelme. A lehetoseg eljott es sikerult a jonal is jobban elni vele.
Biztos vagyok benne ,hogy fogjuk mi meg az autizmust atkozni es gyulolni Soma miatt vagy Somaval is, de azzal ,hogy nevet adtunk a dolognak es egy egyertelmu platformot a gyereknek , hogy beszeljen es kerdezzen (nem megvarva, hogy mikor jon vele magatol, mert o hamarabb kerdezi vegig az osszes termeszettudomanyat, minthogy pszichologiai kerdeseket akarjon megvitatni) az o szintjehez merten nagy erot kapott a kezebe ,amivel ugy tunik ,hogy tud es akar is elni – visszaelni pedig meg eddig nem probalt vele, eljon majd annak is az ideje biztos :) .
FB-on:
https://www.facebook.com/Hollandremulet/
