Ahogy irtam az elozo (jo regi) posztomban, ugy dontottunk ,hogy Somat is atiratjuk szegregalt oktatasba. A kezdes idopontjanak pedig vegul majus elejet, a tavaszi szunet utant hataroztuk meg. Ezzel kapcsolatban volt nemi fejtores. Osztottunk szoroztunk, hogy megvarjuk-e a szeptembert vagy ne, de vegulis abban maradtunk magunkkal, hogy majustol a nyari szunetig lesz lehetosege megismerkedni ezzel az egeszen masmilyen iskolaformaval, a suli is megismerheti ot, igy konnyebb lesz jovore osztalyba sorolni es nem utolso sorban a nyelvre is raallhat egy kicsit az agya.
Fontos volt, hogy megertse, hogy miert megy masik iskolaba es meg fontosabb, hogy ez veletlenul se szemelyes kudarckent csapodjon le nala.
Oszinten szolva elegge aggodtunk ,hogy hogy fogjuk neki ezt elmagyarazni. Aztan persze adta magat az alkalom. Bubuek uszni voltak, o pedig irigykedett , hogy ok nem mentek (meg a regi iskolajaba jart), amit ugy fogalamzott meg, hogy o is szivesen jarna Bubu iskolajaba. Gyorsan lecsaptuk a labdat es elmondtuk neki ,hogy pontosan ezen dolgozunk. Mondjuk nem az uszas miatt igazabol, hanem mert szeretnenk egy olyan helyet talalni neki, ahol kevesebbet bantjak es a tanarnenik is jobban megertik es ugy gondoljuk ,hogy a Bubu iskolaja erre a legalkalmasabb. Elegge lefagyott egy pillanatra , de kb rogton mondta ,hogy ez jo otlet (aztan kesobb talan ketszer is elmondta,hogy nem biztos ,hogy akar menni, mert idegen kornyezet meg idegen gyerekek- akkor megbeszeltuk, hogy teljesen normalis, hogy aggodik emiatt, de segitunk mi is es a tanitoneni is, es olyan ugyes volt eddig mindig, hogy bizunk benne ,hogy ezuttal is sikerulni fog.)
Megbeszeltuk az iskolaval, hogy az o tavaszi szuneteben (nem esett egybe iden a ket gyerek tavaszi szunete) csinalunk masfel gyakorlonapot. Mindezek elott egyszer elvittuk ot megmutatni neki az iskolat es az osztalytermet (a tanitoneni nem volt ott), azok tetszettek szerencsere. Az elso napjan, meg a kocsiban is nagyon eleven volt meg jokedvu, aztan lefagyott, amikor becsongettek es hirtelen be kellett allni a sorba az idegen gyerekek koze, de megtette.
Delutan a tanitoneni meselte ,hogy volt egy kis panik, de gyorsan elmult, es ugyesen csinalta a napirendet a tobbiekkel, akik nagyon nagy lelkesedessel fogadtak ot. Kerdeztem ,hogy egyebkent milyen az osztaly osszetetele, mert ez volt kb az egyetlen, ami miatt tenyleg aggodtam ,hogy lesz-e olyan gyerek, akihez tud kapcsolodni, mert o nagyon szeretne baratkozni. Mondta a tanarneni, hogy nagyon vegyes (2 non verbalis kisgyerek van, 2 jo verbalitasu es meg harom valahol feluton), de az elso nap eleg jol inditott a ket jol kommunikalo kisfiuval, ugyhogy szerinte nem less ezzel gond. Igazabol csak a neve kapcsan volt valami , nem erti pontosan mi, de ott van valami erzekenyseg.
Na, csaptam gondolatban a homlokomra, bakker, erre nem gondoltam. Mondtam a tanitoneninek ,hogy Somat nagyon sokat csufoltak a neve miatt, es el tudom kepzelni, hogy mivel nem is konnyu a neve igy elsore es idegennek is hangzik… ha valaki nem teljesen jol ejti ki, azt o automatikusan csufolasnak fogja fel. Megigertem, hogy beszelek errol Somaval, hogy kideruljon, igazam van-e. Igazam volt. Ezt leszamitva azt mondta az elso naprol a tanito, hogy igazan jol telt.
Beertunk a terembe Somaert. Kerdeztuk, hogy milyen napja volt. Azt mondta, hogy kicsit jo, kicsit rossz, mert van ugyan ket (Bubuval egyutt harom) uj baratja- figyelem BUBU is a baratja!! - , de csufoljak a neve miatt es egyebkent is itt vannak elegge udvariatlan gyerekek is. Oszinten, azert van annak a helyzetnek is komikuma, amikor az egyik iskolabol pont a szocialis kepessegei miatt kieso gyereked kritizalja a tobbi autit. Osszessegeben nagy ko esett le az elso nap utan. Ha ugy jott ,hogy jol erezte magat es mar baratai is vannak, akkor ott talan nem lesz nagy baj a kezdessel…csak ezzel a franya nev dologgal kell valamit kezdeni gyorsan.
A kovetkezo alkalommal ,amikor arrol beszelt,hogy hogy csufoljak (Thomasnak hivta/ja ot az egyik kisfiu es nem hollandosan hanem magyarosan mondjak az S-t), akkor megkerdeztem ,hogy egyebkent az o uj baratainak mi a neve. Bevallotta ,hogy nem tudja. Mondtam neki ,hogy ismerkedesnel sokszor nehez masoknak a nevet megjegyezni es ez nem csak vele van igy, hanem az osztalytarsaival is. Emellett pedig idegen hangzasu neve van, amit ezt extra nehezze teszi. Itt atvettuk azt is, hogy miert az lett a neve, ami.
Elmeseltem neki ,hogy idonkent az en nevemmel is megkuzdenek es nem jol ejtik. En ugy szoktam ezt kezelni ,hogy amig az illeto egyebkent kedves es jot akar, addig esetleg kijavitom, de nem sertodok meg, hanem arra gondolok, hogy biztos nehez neki helyesen kimondani. Arra is ramutattam ,hogy annak ellenere ,hogy a hollandok es a belgak (flamandok) is hollandul beszelnek- latszolag legalabbis- attol meg ez ket kulonbozo nyelv, ahol a kulonbozo szavakat mashogy ejtik. Ezen elegge megorult, mert igy akkor most megtnaulhat ujra egy uj nyelvet (“es anya a bon jour nyelven is tudok mar egy kicsit” ) Mondtam ,hogy amikor ugy erzi ,hogy csufoljak vagy nem tudja eldonteni, akkor kerjen tanacsot a tanitonenitol, mert ez a tanitoneni igazan jo az ilyen helyzetekben.
Par nappal kesobb volt a fel napos gyakorlasa, amikor nekem beiratkozo megbeszelesem volt az iskolai gyogypedagogussal es a tanitonenijevel. A megbeszeles vegere Soma is odajott hozzank, o akkor talalkozott eloszor a gyogypedagogussal, aki kerdezte a nevet. Erre a gyerekem, megtanulva a lecket, amit tanitotam neki, a kovetkezot valaszolta:
“A nevem Soma, de nem baj, ha nem tudodo helyesen kimondani, mert anyukam elmondta,hogy a belgak egybkent sem tudnak rendesen hollandul. “
Ezek utan meg elmondta, hogy mennyire orul, hogy ebben az iskolaba jarhat.
