Lattam ezt a kepet par honapja Facebookon es meg is osztottam ennek a blognak az oldalan. (aki esetleg nem ismeri es erdekli "csaladunk es az autizmus spectrum" neven fut).

Ma viszont gondolkozoba estem es  tudjatok mit? Nem ertek vele egyet. Ez csak egy atirata annak ,hogy "bocs, hogy olyan vagyok amilyen".

Az en feladatom, szulokent, hogy megtanitsam a gyerekeimet egyuttelni az autizmiusukkal, de ezt ugy szandekozom tenni ,hogy kozben buszkek legyenek arra a szemelyre, akive lesznek es nem ugy,hogy folyamatosan bujdokolnak es szabadkoznak miatta. Szeretnem, ha onmaguk lehetnenek. Ez nem jelenti azt, hogy barmit elfogadok toluk, kozel sem. Fontosnak tartom a helyes viselkedes tanitasat, de azt is fontosnak tartom ,hogy kulonbseget tegyunk azon kozott a dolgok kozott, amik masokat negativan erinthetnek -ezeket nem fogadom el, megtanitom a helyes viselkedest- es azok kozott a dolgok kozott, amik masoknak esetleg furcsak, de rajuk semilyen hatasuk nincs - az hozzaallasom ezekben esetenkent valtozhat es a modszereim is. Ezutobbi csoportb tartozik az si, hogy mit eszik a gyerekem. Tulajdonkeppen senkinek semmi koze hozza. Az egyetlen, akire a "dietajanak" negativ hatasa lehet, az o maga.

Eddigre mar sejthetitek, hogy nemikepp elontotte az agyamat a szar. (ugy ertem azok, akik a cimet atugrottak- es itt elnezest kerek a nyelvezetert)

A sztori onmagaban elorelathato volt es rendkivul szokvanyos is. A gyereket csufoljak az etkezesi problemai (es a neve) miatt. Honapok ota, rendszeresen. Az egyik baratja allt ki mellette, de mit er ket 5,5 eves a 8-10 evesek elleneben. Igen, jol sejtitek, a kisfiu is kapja az ivet azota. Hazudnek, ha azt mondanam, hogy meglep, mert nem. Sot , tavaly felhivtam a tanarok figyelmet is, hogy elegge kiszamithato, hogy ez lesz. Ami miatt duhit a dolog, hogy ez egy kis iskola 30 gyerek jar ide osszesen es van rajuk 6 felnott ebedidoben. Kifejezetten azert valasztottuk, mert ez egy viszonylag vedett kozeg,aho lallitasuk szerint nagy hangsulyt fektetnek a bullying csiraban valo elfojtasara es az egymas elfogadasat celzo nevelesre. Hogy a francba mehet ez anelkul ,hogy barmit tettek volna? (koltoi kerdes, nyilvan sosem fog kiderulni).

Ez az egesz egy varatlan lavinakent jutott el hozzam ket hete. Squasholni voltam a barat anyukajaval es o kerdezte, hogy mit tudok, mert D piszokul kiakadt, ra nem jellemzo modon jelenetet rendezett az utcan es vegul annyit sikerult belole kiszedni ,hogy rendszresen piszkaljak ot es Somat is. Alltam ott, mint akibe villam csapott (ez pont az az idoszak volt, amikor azt hittem epp minden remek, csak jot hallok a gyerekrol az iskolabol...) es elkezdtek szaguldani a gondolataim. Mi volt a jel, amin atsiklottam? Mert a gyerek otthoni viselkedese nem valtozott lenyegesen. Semmi duhkitores, semmi alvasproblema...aztan bevillant. Par hete az egyik beszelgetesunk kozben elsirta magat, hogy is szeretne kenyeret tudni enni es nagyon szomoru, hogy neki ez nem megy. Mivel epp az occserol beszelgettunk, ezert (hibasan) ehhez kapcsoltam a dolgot es azt hittem, hogy azert ,mert Bubu is eszik es os iakarja tudni, amit az occse. Ezt megerositette, de utolag visszagondolva EZ volt a jel. Mikoris... par hete...es az lelkiismeretfurdalas beindul. Basszameg, tudhattam volna, lephetttem volna hamarabb. De mit is? hiszen meg most is csk feltetelezek.. ezek futottak a fejemben mikozben a labdat csapkodtuk a falhoz.

Megbeszeltuk, hogy mindketten beszelunk a fiukkal es meglatjuk, hogy mennyit sikerul megtudni a tortentekrol. (lekuzdve a kesztetest, hogy azzal a lendulettel kezdjek asztalt borogatni). Este itthon aztan megkertem Somat ,hogy beszelgessunk. Az ilyesmi sosem konnyu neki. Nem beszel szivesen negativ dolgokrol, raadasul ezeket a torteneseket idoben nem is tudtam jol behatarolni neki. Nem is azt kerdeztem elsore, hogy vele mi tortenik, hanem elmondtam neki, hogy D anyukaja aggodik D miatt, mert bantjak az iskolaban, es tud-e segiteni abban, hogy elmeseli, hogy mi tortenik.

Tole szokatlan modon szinte rogton arra ugrott,hogy "anya, de engem is". Innen a beszelgetesbol kibontakozott, amitol tartottam, hogy miota a nagyok asztalanal ulnek, azota a gyerekek folyamatosan azzal basztatjak ,hogy miert eszik kekszet es miert nem eszik kenyeret. Es nem eleg valasz nekik, amikor azt mondja, hogy o nem szereti a kenyeret, hanem folytatjak a piszkalast. Kerdeztem erre mit csinal, mondja, hogy ranez D-re es elsirja magat. Amikor megkerdeztem, hogy megis kik, akkor jopar embert sorolt fel (azokat pont nem, akiket egy masik, udvari szituacio kapcsan a baratja megnevezettt) Elmondta, hogy nemcsak az asztalnal, hanem az udvaron is bantjak oket, de errol nem volt hajlando tobbet mondani akkor. Ez egy szerdai napon volt.

Csutortokon szolt D anyukaja, hogy a fia megint magabol kikelve, sirva ert haza az iskolabol, megnevezte, hogy kik bantottak oket, de nem mondta el ,hgoy miket mondtak. (ezzel az esettel kapcsolatban Soma semmit nem hajlando elmondani- illetve azt mondja, hogy nem tudja D mirol beszel, ami lehet amiatt is,hogy az o helyzetertekelese joval gyengebb, mint a baratjae meg amiatt is ,mert tul nehez lenne neki beszelni rola.)

Ragtam a dolgokat es ugy dontottem ,hogy kivarom az osziszunet veget (most volt a heten- egy idealis vilagban, most az utazasunkrol irnek) es meglatom ,hogy addigra mit sikerul osszerakni a fiuk infoibol, annak fenyeben megyunk tovabb.

Somanak mondtam, hogy ha legkozelebb firtatjak ,hogy miert eszik mar megint kekszet, mondja azt,hogy "...mert en minidg a kedvencemet kapom az anyukamtol. Te miert nem a kedvencedet hozod minden nap?" Erosen ketlem, hogy a kis bullyk levennek a dolog elet, de Somanak talan ad egy kis erot es magabiztossagot.

Itt most kiterek ra, megmielott, hogy teljesen termeszetesnek tartom, hogy a gyerekek kivancsiak es feltunik nekik,  ha egy tarsuk mas. Az is rendben van, hogy kerdeseket tesznek fel, ahogy irtam feljebb, Soma tud is valaszolni azzal ,hogy o nem szereti a kenyeret. Azt viszont elfogadhatatlannak tartom, hogy rendszeresen a sirasba kergessek, pusztan szorakozasbol, mert az mar nem termeszetes kivancsisag, hanem rosszindulat.

Szoval eltelt az osziszunet. Kozben D anyukaja irt, hogy jol sejtem, Dt tulajdonkeppen azert basztatjak, mert megprobalta megvedeni Somat, akit csufolnak. Megerositette, hogy foleg kaja temaban, de az o fia sem akart pontosan idezni arrol,hogy mik hangzanak el. En Somat nem piszkaltam az iskolaval, elveztuk az utazast, kicsit kikapcsolodtunk.

Ma utban hazafele a kocsiban o maga hozta fel az iskolat (mondjuk mas kontextusban, de tulajdonkeppen kinyitotta a kaput ehhez a beszelgeteshez). Elmeselte ,hogy milyen specialis kepessegei vannak, amikor Q bantja oket es hogy milyen merges olyankor (Q egy elsos/osztalytars kisfiu, ennek a tortenetnek a szempontjabol teljesen lenyegtelen).  Kerdeztem, hogy azoknak a nagy gyerekeknek, akik ot bantjak, milyen szuperkepessegeik vannak , amivel ot szoktak bantani. Mondta, hogy nekik nincsenek szuperkepessegeik, ok "csak" banto dolgokat mondanak. Kerdeztem miket. Itt visszatert az eveshez. Kerdeztem, van-e mas is. Mondta ,hogy igen. Van meg valami, amit mondanak, es o nem szereti, de nem is erti pontosan, hogy miert mondjak. Kerdeztem mi az. Itt jot ,hogy a neve miatt csufoljak. A Soma nevet a hollandok Szoooma-nak ejtik. Oma pedig nagymamat jelent hollandul. Azzal szorakoznak egyesek ,hogy Oma-nak csufoljak, amit mint irtam, nem ert, de zavarja. Kerdeztem ,szolt-e a tanarnonek, mondta nem, mert nem erti, miert csinaljak es nem is volt ott. Kerdeztem tobbszor vagy egyszer tortent-e, mondta, hogy legalabb 16szor (ertsd rendszeresen) 

Itt azert ujra elszallt a vernyomasom. Megdicsertem a gyereket, hogy ilyen szepen elmondta es kerdeztem, hogy tudja-e ,hogy miert az a neve, ami. Elmondtam neki, hogy Magyar neve van, mert o Magyar es hogy azert valasztottuk ezt a nevet, mert szerintunk ez a legjobb nev a vilagon (ez igaz is) es hogy az o neve azt jelenti, hogy eros es sikeres (ez nem igaz,de ezzel a hazugsaggal egyutt tudok elni). Erre mondta ,hogy o tenyleg egy csomo dologban igazan ugyes, ugyhogy illik ra a neve. Kerdeztem ,hogy akkor most elegedett-e a nevevel, mert amikor csufoltak, akkor biztos nem szerette. Mondta, hogy igen, aztan meg megbeszeltuk ,hogy o magyar, ahogy en az apja es az occse is. Ez neki eddig egyaltalan nem volt tudatos. Aranyos volt, mert megallapitotta, hogy nagyon hasznos ,hogy az ember tobb nyelvet is beszel, de attol nem lesz minden nyelven mas neve.

Kertem, hogy legkozelebb, ha a neve miatt piszkaljak, mondja el ezeket a gyerekeknek es kerdezze meg ok tudjak-e mit jelent a nevuk? Ezek utan meg megbeszzeltuk,hogy a neve, ha helyesen ejtjuk nem hasonlit az Oma-ra ,mert a Somaban az o roved, az oma-ban pedig hosszu, de nyilvan ez nem indok azoknak ,akik fogast akarnak rajta talalni.

Attol,hogy a gyereket probalom megerositeni es megkuzdesi strategiakat ajanlok neki, meg nem gondolom, hogy egyedul az o dolga megvivni ezt a "csatat" ,ugyhogy beszelni fogok az iskolaval. Gondolom ez eleg altalanos, es masokkal is igy van, amikor elonti az agyamat a szar, akkor hajlamos vagyok magamban nem tul konstruktiv szonoklatokat fogalmazni. Ebbol a korbol oszinten szolva most nagyon nehez volt kilepni, es nagyon buszke vagyok magamra, mert ugy gondolom sikerult... szoval a tervem a kovetkezo. Ahelyett, hogy elkuldenem a bully gyerekeket es a tanarikart melegebb eghajlatra, beszelni fogok az igazgatonovel , elmondom neki, hogy mi tortenik es megkerdezem ,hogy szerinte kepesek -e kezelni a dolgot, vagy szukseguk van a segitsegemre. Ha szukseges, bemegyek az osztalyba es elmondom, hogy hallom, hogy szorakoztatonak tartjak ,hogy Somat a neve es az etkezese miatt piszkaljak. Megkerdezem oket,hogy van-e konkret kerdesuk a temaban, amire szeretnenek valaszt kapni, vagy az egesz nem tobb, mint basztatas. Ha van kerdesuk, arra szivesen valaszolok.... mivel ez hosszabb ideje eszkalalodik ezert nem hiszek abban ,hogy egy alapos tanari lebaszassal meg lehet oldani (max stikaban fogjak tovabb csinalni), igy vagy belekezdenek valamifele erzekenyitesbe vagy ennek (a mi szempontunkbol) nem lesz jo vege- amit nyilvan nem fogok en sem szo nelkul turni.

Az eset ugyanakkor megerositett abban ,hogy a kisebb fiunkat nem engedjuk integralt oktatasba... O aki egy egyszeru mondatot nem tud megfogalmazni (echolal) nem tud kerdest feltenni, nem tud segitseget kerni, ket pillanat alatt valik celtablava es a fenti abra sajnos nagyon jol mutatja, hogy az,hogy keves a gyerek es relative sok a tanar (per fo) nem garacia arra, hogy a segitsegre szorulo gyerekek vedelmet kapjanak. (Zarojelben megjegyzem ,hogy alapbol Armin itt integralhatonak szamit, es valoszinuleg az osztalytermi feladatokat jol el is tudna latni- tekintve, hogy olvas, betuz es szazig szamokat is olvas. Ez viszont sajnos keves ahhoz ,hogy sikeresen es jo erzessel jarhasson iskolaba. En pedig azt szeretnem ,hogy igy elhesse meg az iskolat- meglatjuk, sikerul-e mashol. )