Februar 9 delelott. Megint jelenesunk van Kimnel (szuleszno), hogy megnezzuk, hogy allunk es megbeszeljuk a tovabbiakat. Elmondom neki, hogy a nogyogyasz penteken visszarendelt hetfore CTG-re, a vizelet meg mindig nem teljesen tiszta, a vernyomasom 150/95 korul.

Beszelgetunk. Azt mondja, nem kene sokaig huzni es valoszinu a doki sem fogja mar sokaig hagyni. Nem lesz 40 het terhesseg. Ugy erzem mar mindegy is, majdnem betoltottuk a 38.hetet, az eredmenyek egyre rosszabbak, mostmar inkabb jojjon.

Kim megvizsgal. A mehnyak rovidult, majdnem sima, de nem teljesen erett, kb 2-3 ujjnyi tagulasnak jarunk. Azt mondja, varazsolna valamit odabent, masszirozassal, ami eseteleg segitheti a mehnyak ereset, elindithatja a szulest. Szigoruan nem repeszt burkot es nem tagit kezzel. Nem kellemes, de ki lehet birni. A fajasok majdnem rogton megerkeznek azutan, hogy leszallok az asztalrol.

Az a terv,hgoy Attila szemttelepre megy V, ugyhogy ugy dontunk, en addig V felesegevel maradok. Eltelik egy par ora. Fajdogalok, hol jobban, hol kevesbe, de ketsegem nincs, valami elkezdodott. Delutan egy ora, mire hazaerunk, Addigra mar tenyelg faj. Beallok a zuhany ala, ha joslok, akkor elmulik vagy lagalabbis jobb lesz. Semmi valtozas. Erzem, hogy ez mar az...

Megprobalok ramerni az idokre, Attila simogatja a combom, hasi legzes. Nem tudok merni, osszezavarodok. Masfel es ket es fel perc kozott van itt minden. Ugy dontunk felhivjuk Kimet. Azt mondja atjon, megnez, ujjongunk egy kicsit. Karnevali felvonulas van. Kim egy fel ora alatt er ide hozzank, Terdelek a foldon, Attila masszirozza a hatam. Attila felmegy osszeszedni a sajat cuccait, amig Kim megvizsgal.

Mondom neki, hogy nem erzem a babat mozogni, de annyira faj, hgoy lehet, hogy azert. Rossz a szivhang, meg egy gyors benyulas, aztan azonnal indulunk a korhazba. Nincs pakolas, rohanas van, nagy a baj.
Belefutunk a karnevali menetbe, visszaforditanak, menjunk mas fele. Vegul kijutunk a falubol. Egy orokkevalosagnak tunik, mire elerjuk a korhazat. KIm kozben vadul telefonal, ertesiti a korhazat, jovunk nagy a baj, alljanak keszen. Visszahivnak, keszen allnak. A masik kezeben egy A4-es lapot lobogtat, hogy "verloskundige in spoed", szuleszno surgos esettel- ezt egy ido utan elveszem tole, legalabb egy keze legyen azert a kormanyon.

Odaerunk vegul. Surgossegi bejarat. A tuloldalon kisebb csodulet, orvosok zoldben, bemosakodva. Fekudjek le, nover keresi a szivhangot. Semmi. Megall az uto mindenkiben. Aztan kiderul, hogy van szivhang es viszonylag jo is, csak a bebi arrabb maszott. Fellelegzunk. Gyors UH, aztan CTG-re raknak. A szivhang 140 korul van, az jo. Lassan jonnek vissza a fajasok is. Elemezgetjuk a tortenteket, talalgatunk. A szivhang megint esni kezd 115 az alja. Pont ma beszeltunk a kadgorberol...en is tudom ez mit jelent.

Egy ora a CTG-n aztan az eredmenyt elkuldik az ugyeletes dokinak, mostmar az o dontese. Azt szeretnem, ha tullennenk rajta. Nem akarok kockaztatni. Sokkal jobban felek attol, mi lehet, mint egy esetleges mutettol. Visszjon a nover. A doki kimondta: Csaszar. Majdnem orulok. Ez volt a jo dontes.

Elguritanak a mutobe.4edszerre sikerul venat biztositani, kozben megkapom az EDA-t. Semmi nem olyan rossz, mint ahogy gondoltam. Egyben vagyok, nem csuszhatok szet. Az altatoorvos nezi, hogy hogy all az erzestelenites. Nem tudom mozgatni a labam, nem erzek a hideget az oldalamon. Ettol megnyugszom, tudom, hogy az operaciot tenyleg nem fogom erezni.

Bejon Attila, elkezdodik a mutet. Aztan 5 perc mulva szolnak, hogy kesz. Mehet babat nezni. En kerdezgetem, miert nem sir. Mondjak ,nyugodjak meg a csaszaros babak nem sirnak rogton. Aztan meghallom a kis beka brekegest. Az en kisfiam. Odahozzak egy percre, megpuszilom, megolelem es mar viszik is oltoztetni. Jon a gyerekorvos, gratulal, hogy szep egeszseges kisfiunk szuletett.

Engem osszevarnak, aztan irany az orzo. Oda mar hozza Attila a babat, ramrakjuk, elvezzuk egymas tarsasagat. Igy kezdodott...