Ismeritek azt a jelenetet a Jobaratokbol, ahol Phoebe es Monica megforditjak az “elmonikaztad” kifejezes jelenteset? Sajnos nem talaltam meg youtube-on. Ez ugrott ma be vegre, mint megoldas valamire, ami hetekkel ezelott ugy kuldott a padlora, hogy azota sem tudtam rajta tullepni (pedig annyi jo poszttemam lenne..).
Szoval gondolom nem vagyok egyedul, aki ismeri, milyen amikor elhangzik az a bizonyos “ azert ilyen, mert igy nevelitek” mondat. Vagy barmi ami ezzel ekvivalens. Negativ elojellel. Tekintve,hogy a nagy 6,5 eves a kicsi meg elmult 4, tulajdonkeppen sokaig tartott, amig ez tenyleg megtortent bele az arcomba *finomitott(nak szant) formaban.
Tudtam en, hogy a hatam mogott megy, szoval nem jott teljesen derult egbol azert. Meg ha oszinte akarok lenni, hazhoz is mentem ezert a pofonert , mert elmondtam valakinek, hogy azt hittem tudom kezelni a hatam mogott szarszulozest, de tulajdonkeppen megis zavar. Erre kaptam valasznak, hogy “nem foglalkozz vele, nem erti, en tudom ,hogy nem a neveles miatt ilyen, persze reszben azert is, de nem csak”. Nesze kes, itt a hatam. Kisebb sokkot kaptam, igy a kovetkezo mondatokra mar nem emlekszem… (aki ugy gondolja, tulerzekeny vagyok es ez lof@sz ahhoz kepest, ami a tobbeknek jut, azzal tokeletesen egyetertek, tudom en is, hogy az osztas nem ritka, sajnos)
Akarhogyis, ilyenkor bekapcsol az onvedekezes es magyarazkodas, ha mashol nem, akkor fejben. / Nincs igazad, annyit dolgozunk…stb. / Kozben persze ott van a kisordog, hiszen az ember idonkent nem azert nem csinal bizonyos dolgokat, er el bizonyos celokat lassabban, mert a gyerek nem tudja, hanem mert o maga jar a tartalekai vegen. A gyengeseget elfogadni viszont nehez- van, amikor beismerni is. (rosszabb esetben meg vissza is jon az arcodba valami nemtul kedves megjegyzes formajaban- ilyen mondjuk velem –eddig- nem tortent) A masik baj az ilyenekkel, hogy ertelmes dolgoktol veszi el az energiat, ugyhogy szerencses, ha az ember kepes bevenni azt a bizonyos tablettat es elengedni az egeszet meg mielott tulsagosan beleporgetne magat –mondom ezt itt nagypofaval egy olyan posztban, ami ekes bizonyiteka annak, hogy erre sajnos en (meg) nem vagyok kepes.
Szoval ragom hetek ota, hogy ez most komolyan megtortent, pont azzal az emberrel pont ott es pont ugy…aztan ma rajottem , hogy nem helyes a nezopontom. Ugyanis az az igazsag, hogy igen, pontosan azert tartunk ott, mert igy neveljuk. Igy folyamatos idoben, tehat, nem, meg nem vagyunk vele keszen…
Mert en tudom , hogy honnan jutottunk el oda, ahol most epp vagyunk. En tudom, hogy ebbe hany embernek mennyi energiaja van. Beleertve a gyereket magat is. En buszke vagyok ra! Buszke vagyok magunkra! En nemcsak azt latom, ami nem jo, hanem azt is eszreveszem, hogy odautott ugyan, de elotte probalta kontrollalni az erzelmeit. Hogy most foldhoz vagta ugyan, de mar van, amikor segitseget ker. Sot nemcsak , hogy odajon es huzza a kezem, de szolni is tud mar,hogy “anya, segits” (amit nem csakugy magatol megtanult, hanem ebben munka van, kokemyeny). igaz, azt,hogy miben kell segiteni idonkent meg mindig gondolatolvasassal kell kitalalni, de mar turelmesen var es probal ravezetni, ha szuksegesnek iteli, akkor a teljes eszkoztarat felvonultatva. Van amikor… mostanaban inkabb altalaban. Es igen, elofordul, hogy megis elgurul a gyogyszer, megis elrepul valami megis odaut vagy fajdalmat okoz, mert meg neveljuk, meg nincs “kesz”, mert az impulzuskontroll, meg a kommunikacio… mert…tokmindegy, csak.
Az ilyen helyzetekben olyankor utalom magam a legjobban, amikor azon kapom magam , hogy latszatnevelek. Ismeritek: szuros tekinteteket a hatatok kozepen, amikor a gyerek epp foldhoz vagta a tabletet –miutan elotte megprobalta lebontani a dobfelszerelest is felborogatta a kisszekeket- es azt varjak, hogy na most erre mit lepsz (nem a gyerek, hanem a tekintetek)… te pedig pontosan tudod,hogy a gyerek miert viselkedik ugy, ahogy es hogy elkestel, es akkor es ott sakk-matt van. Utolag leszidni viszont ponthogy semmi ertelme sincs es megis beleallsz egy ilyen “kioktatasba”. Hogy miert? Mert benned is gyult az ideg, mert faradt vagy es mert ott ezek a tekintetek a hatad kozepen ezt varjak toled. Mert olyan nincs, hogy nem szidjuk meg (legalabb…), hiszen rosszat csinalt…es aki rosszat csinal az szidast/ buntetest erdemel. Te meg mar egyebkent is el vagy konyvelve szar szulonek, ugyhogy eldurran az agyad el jol leoltod a gyereket (aki ebbol semmit nem ert vagy tanul) ahelyett, hogy szepen vegigmennel az ilyenkor szokasos processen, ami egyebkent elore visz, csak nem egetvero sebesseggel es egyaltalan nem latvanyos, mert a gyerek lenyomasa nem szerepel benne… aztan utalod magad a vegen. Vagy en legalabbis.
…Es igen, tudom ,hogy “az ekkora gyerek mar”… de nem erdekel. Nap, mint nap szembesulok vele, szuksegtelen hangoztatni. Ha valaki, akkor en, a szulo vagyok az, aki hajszalpontosan tudja, hogy a “ekkora gyerek mar…” –hoz kepest hol tart a gyereke es erre is buszke vagyok. Mert, akinek nem kerul masfel ev erofeszitesebe ,hogy egyaltalan barmit jatszhasson a gyerekevel, az nem tudja, milyen. Az annyit lat, hogy nezdmar 4 eves es meg mindig kukucsol, nem tud egy rendes jatekot sem… (esetleg eljut a nezdmar 4 eves es ket nyelven olvas, hat ez meg WTF-ig)…en pedig azt latom ,hogy nezd, vegre keresi a tarsasagom, felveszi a kontaktot, tudom varialni a kukucsjatekot es elfogadja. Kitalal kozos elfoglaltsagot, amit velem / vagy az apjaval AKAR csinalni. Egyutt. Az a gyerek, aki 2 evesen meg a foldhoz vagott mindent, ami a kezeben volt, hacsak mellette probaltam jatszni, es eppen rosszul csinaltam. De nem ,nem szobatiszta (most epp), a pedigreje meglehetosen hianyos, nem tud szepen bemutatkozni , kerdesre valaszolni, vagy akarcsak nyugodtan ulni a feneken vagy utasitast vegrehajtani… mint az “ekkora gyerekek”, mert a merete nem aranyos a kepessegeivel. En latom a “hiszti” mogott, hogy nem erti mit varnak tole, mert ket szavas mondatnal tobbet vagy megert vagy nem, hogy fel az ujtol, fel a mastol, de nem tudja elmondani, mert (meg) nincsenek ra szavai vagy a masiknak szavai eppen vannak, de van ott egy gat…es igen, rajta van a listamon, hogy ezt is meg kell nekik tanitani.
A “listam”… na az is jo tema lenne… hogy mi minden kerul ra az ember listajara, amikor egy vagy tobb kis aliennel osztja meg az eletet…
Szoval kipukkant a szep rozsaszin szappanbuborekom, es ez fajdalmas, de ugy dontottem, megforditom az “elmonikazast” es oszinten azt mondom: Igen, pontosan azert ilyen, mert igy neveljuk es buszkek vagyunk ra!
Legyetek buszkek ti is!
(ne rank, hanem magatokra :) )
https://www.facebook.com/Hollandremulet/
