Figyelem, a poszt reszben ekezeteket tartalmaz mert kezirasbol konvertaltam es javitottam kesobb...

Nagyon fontos nekem, hogy azt a rugalmasságot, ami most meg van az életünkben, megtartsuk. Ha lehet, bővítsük. Különös tekintettel az utazásra. Ehhez hozzátartozik az is, hogy meg­tanulják a fiúk , hogy a nap másképp is alakulhat, nem feltétlen alszunk / eszünk... stb itthon.

Emiatt igyekszünk viszonylag gyakran elmenni itthonról egy pár napra. Az elmúlt 2 évben egész rutinosak lettünk már azzal kapcsolatban, milyen szempontokat kell mindenképpen figyelembe vennünk ha azt akarjuk hogy a „nyaralás" jól sikerüljön. Erről már régóta készülök posztot írni.

Szállás keresésnél mindig az elsődleges szempontom az ejszakai nyugalom (kissé tágan értelmezve). Ahhoz, hogy bármit csinálni tudjunk elengedhetetlen, hogy kb tudjunk pihenni. Az ezzel kapcsolatos elvárásaim nagyjából meg is határozzák, milyen szállások jöhetnek egyáltalán szóba. Ebben a dologban a másik fontos szempont, hogy azon kívül,hogy máshol vagyunk, más fontos aspektusa ne változzon a rutinnak... vagy ne nagyon. Ebből következően a következö kriteriumaim vannak a szallashoz".

• Legyen minimum 2 de inkább 3 hálószoba. Nem alszunk mind együtt, kivetelesen sem.
• Az alaprajz es fényképek alapján biztos legyen, hogy legalább egy hálót át tudok úgy rendezni, hogy az ágy matraca a földre kerüljön, azaz legyen elég hely, mert ugy biztos nem esik le senki. Mindket fiu matracon alvashoz szokott, Armin maig a foldon alszik, Soma 4 ev foldon alvas utan, iden emeletes agyra kerult, de o sem szokott egy szemelyes merethez.

Autóval lehessen parkolni a ház mellett és lehetőleg ejjel is ki /be járhaló legyen. Ha menni kéne a Babuval ejjel, ne ezen múljon. (Voltunk olyan parkban, ahol a kocsit kivul lehetett cask leparkolni, 15 perc setara - kiramolashoz be lehetett allni idolegesen- nem rossz ,de az mi idonkenti ejszakai rutinunkkal nem osszeegyeztetheto)

Közben leírtam. HAZ legyen. Nem szobák, hotel, lakókocsi vagy sátor. Mivel mi sem vagyunk mindig halkak meg a szomkédokra sem kelek szívesen, ha az enyemek végre alszanak, Emellett önálló hazakat keresek mindig. (az apartman is kiesik tehát) Ha ez nem lehetséges, akkor is olyat, ahol max 1 irányban vannak szomszédaink - Somaval az elso utunkon egy apartman hazban aludtunk, alattunk diszko volt, felettunk meg egesz ejjel orditott egy kisbaba- oszinten sajnaltam a szuleit, de magunkat is-ez volt az egyetlen olyan utunk, amit megszakitottunk, mert elhetelen volt a szallas...

Megérkezés után mindig az az első, hogy kiosztjuk ki hol alszik és a fent leirtaknak megfelelően átrendezem a hálókat (matrac a folder- mindig megnezem tiszta-e, tobbi butorbol szukseg eseten leesesgatlo). A felállás mindig ugyanaz Soma és apa kapnak egy szobát és Bubu meg én egy masikat. Ha van harmadik háló ugyanazon a kinteni akkor minután elaludtak a fiúk, azt szoktuk inkább választani a masodik ejszakatol.

Sokáig a fürdő volt a másik sarkallatos pont. Itthon zuhanytálcánk van, és Sama egy utazás alkalmával látott először "csík "fürdőkádat. 2,5 éves volt és abban az időben még félt a víztől így nem is sikerült Őt azon az úton rendesen lefürdetni. Közben o ebben már rugalmas. Arminnal egészen hasonló élményeink voltak, vele máig ott kell ülni az idegen fürdő­kádban vagy zuhanyban. Ha ott vagyok, akkor nem vagy jóval kevesebbet balhézik.

A következő pont az étkezés. Mivel Soma a már többször ismertetett néhány dolgot eszi csak, ezért alaposan át kell gondolnunk hogy ahova készülünk, ott Ő mit fog enni. A keksz, amit eszik Hollandián kívül nem kapható (Belgiumban eleszortan igen de erre nem lehet számolni) Sokáig készpénznek vettük hogy Natúr Activia joghurt mindenhol van. Nos, ez nem igaz és ahol van, ott sem feltetlen pont ugyanaz az állaga. Vaníliásat ellenben eddig tényleg mindenhol lehetett kapni. Marha kétségbeejtő tud lenni, amikor néhányszáz kilométerre az otthonodtól jössz rá, hogy a gyerek legfontosabb kajája nem elérhető. Volt ezzel kapcsolatban szerencsénk, volt, amit végül megevett, meg olyan is, hogy maradt a banán meg a tej. Olyanba még nem futottunk bele soha, hogy a joghurt sem volt elérhető ÉS a keksz is elfogyott, szerencsére.

A másik étkezéssel kapcsolatos tanulság, hogy nem megyünk olyan helyre, ahol nincs konyha vagy étkező a szálláson, mert a félpanzió a mi gyerekeinkkel nem kivitelezhető. Tablettel, videóval, színes ceruzável sem. Tavaly egyébként kipróbáltuk, csúfos kudarc volt a vege, ami a nyugodt étkezést illeti. Mondjuk éhen nem maradtunk egyeszer sem, szóval lehet, hogy a nézőpontom nem jó.

Az utazás módját illetően egészen sokat fejlődtünk az utóbbi másfél évben. Az első pár útra még két autóval mentünk, elkerülendő az egész utas kínlódást. Armin sokáig végigordított minden autóutat. Illetve csak akkor nem, ha énekeltem neki. Somát ennek kitenni sosem akartuk így ha mentünk, akkor különautóval (mivel még a kis babakocsi is sok helyet foglal és sokszor  futóbringát is vittuk, sot, vagy ,hogy a porszivo is jon velunk.. pakolás szempontjából nem jött rosszul az extra tárhely). Egy ideje viszont már egy autóval tudunk menni szerencsére.

Az autóút kiválasztásánál szempont hogy 2,5-3 óránál ne tartson tovább, vagy, ha igen, jól tagolódjon. Úgyértem, hogy  pl 2 óra kocsival, aztán valami más (repülő vagy hajó) és utána még két óra az elég jól kivitelezhető. Ilyenkor jól jön, hogy a mindennapokban is sokat autózunk így a fiúk hozzá vannak szokva. Ez egyenlőre jól megy szórakoztato "elektronika nélkül is szerencsére. (Nem-tabletezés ellen, hanem, mert félek, felfordulna a gyomruk a kocsiban tabletezestol, az meg nem hiányzik)

Amikor összeáll egy-egy utazás, akkor Somának el szoktuk mondani, megmutatjuk a képeket a házról, megnézzük tér­képen, hogy hova megyünk, mikor es megbeszéljük kb mikor. Nem vagyok valami jó az előre tervezésben igy általában a foglalás és indulás között nem telik el több kb két hétnél. Az indulás előtti napon (vagy két nappal előtte) szoktuk újra figyelmeztetni, hogy emlekszik-e, hogy elmegyünk és hogy hova. Az első utáni pár alkalommal hivatkoztunk az előző utazásokra és, hogy  mik voltak e legjobb dolgok, fotokat nezegettunk. Mostanában motivációs céllal ez nem merül fel. Szivesen megy nyaralni. Azán az ott levés már idonként hullámvölgyes, de erről majd egy másik posztban.

Bubu időben és térben sem tájékozódik elég jól ahhoz, hogy fel lehessen készí­teni az utazásokra, de egyenlőre elég jól  veszi az ilyen típusú akadályokat. Általánosan megfigyelhető, hogy mind­ketten bezárnak, de Sománál nagyobb a különbség azzal kapcsolatban hogy funkcionál itthon és idegenben. Gondolom főleg azért, mert itthon nagyon jól funkcionál (általában).