Amikor Armin megszuletett Soma honapokon keresztul- osszessegeben jo egy evig - rogton protestalt, amikor a testverebol hang jott ki. "Anya elvigye, anya felvegye" ket es fel evesen igy mondta mindig, hogy nem tetszik neki, ami tortenik. Tulajdonkepp nem volt ez mas, mint felelem. Felt attol ,hogy Armin sirni fog es hangerzekenykent ez neki rossz lesz. Mivel az occse pedig meg csak egy kisbaba volt ,ezert felvettem, kivittem, megnyugtattam , probaltuk elkerulni a kritikus szituaciokat- ket kocsival jartunk mindenhova-...es kozben folyamatosan magyaraztam ,hogy mi miert tortenik. Soma pedig ertette ,hogy a testvere most ehes vagy faradt, igy idovel hozzaszokott, megbekelt.
Amikor ennek az idoszaknak vege lett, fellelegeztunk. Ugy gondoltuk, hogy egy igen jelentos akadalyt magunk mogott hagytunk es immar mult ido. A franc se gondolta volna, hogy ebben a formaban lesz meg masodik felvonas.
Most ugyanis Armin az, aki folyton nyusziteni kezd, hogy " Soma, Soma hagyd abba", nagyjabol barmit csinal a batyja. Ma mar volt, hogy szabalyosan nekem jott es a ruhamat tepte, hogy csinaljak valamit. Soma fele mondjuk nem mutatott ezzel kapcsolatban agressziot eddig, amin kicsit csodalkozom. Tipikusan, amikor a batyja szirenazik vagy valamivel hangosan jatszik, vagy ha dudol mondjuk a kocsiban hazafele, de van, hogy eleg az is, ha csupan ott van. Es ez a helyzet most piszok nehez. Mert Soma mar 5 eves, pontosan erti, hogy elutasitjak, nem esik neki jol.Sokszor azt sem tudom ,hogy hogy reagaljak, mert a kicsi nyilvanvaloan nem szorakozasbol csinalja, de Soma sem mindig kepes arra ,hogy abbahagyja (pl o olyankor dudol- illetve ez inkabb szirenazas- az autoban, amikor faradt, igy nyugtatja magat). Nehany hete kezdodott, ma mar komolyan gondolkoztam rajta, hogy visszavezessuk-e a ket kocsival jarast mindenhova. Neheziti a helyzetet, hogy Armin szovegertese / helyzetertelmezese is csupan a napirendi dolgokra korlatozodik (erti ,hgoy gyere enni meg megyunk setalni, de azt nem, hogy hozd ide a vodrot, plane ne ,hogy a tesod faradt), igy nem is tudom ,hogyan tudom ot/ oket atsegiteni ezen az idoszakon. Alapvetoen nem vagyok hive, a "te vagy a nagyobb es okosabb, ugyhogy engedj te" hozzaallasnak, de sokszor egyszeruen nem tudok jobbat.
Egyebkent sem tulsagosan fenyes a testverkapcsolat nalunk ugyebar, igy tartok tole, sok mulik a mi reakcionkon is, es hogy mennyire tudunk villamharitokent funkcionalni a ket gyerek kozott. Fogalmam sincs, mi a megoldas... gondolom, foleg az ido es remelem , hogy addig, amig elmulik, nem teszunk tul sok kart.
