Ahogy irtam, belevetettem magam a beszedindito logopediaba.
Ez elso korben ket vonalon mozgott... kaptam egy konyvet, Macitorna cimmel, amiben hangados tornagyakorlatok vannak. Ezekkel, illetve ezek mintajara sajat "feladatokkal" igyekeztunk felhivni a fiam figyelmet a celzott hangadas szepsegeire (ezek olyan jatekok, ahol egyes mozdulatokhoz, mozdulatsorokhoz tartoznak hangok es ezeket ismetelgetjuk- egesz pici kortol kezdheto - lett volna).
A masik vonal pedig az elmelyedes a Hanen modszerben volt. Ezt a modszert ajanlotta mindket logopedus ismerosom. Szerelmes lettem bele. Egyszeru, jol felepitett... szoval szuper, lenne... Hamar rajottem ,hogy a legtobb gyakorlat, jatek abbol a felvetesbol indul ki ,hogy a gyerek kapcsolatot akar teremteni, partnerkent nyitott arra ,hogy reszt vegyen az interakcioban. Na, ez az, ami abban az idoben (jo fel evvel ezelott) nalunk totalisan hianyzott. Armin kepes volt hangadasra, folyamatosan jott a halandzsa a szajabol, de teljesen a sajat vilagaban elt. A mi kezdemenyezeseinket pedig szinte teljesen elutasitotta.
Oszinten szolva ezt nem konnyu megelni anyakent, hogy kuzdeni kell azert ,hogy a gyereked egyaltalan barmit akarjon veled csinalni. A nagyobb fiam ebben pont a kicsi ellentete volt mindig. Miutan az ujabb nehezseget es egyben a sorban legelso akadalyt sikerult azonositani, mar "csak" megoldast kellett keresni: Kell egy ut a gyerekhez, ami ketiranyu. (ahhoz, aki odahozza a poharat, hogy vizet ker, de nem adhatom vissza a kezebe, hanem le kell tennem az asztalra , hogy felvehesse) Itt kerult elo a masodik Hanen konyv, a "more than words" , ami kifejezetten ebbol a helyzetbol kiindulva kiseri vegig a beszedfejlesztest. Valahogy az egesz kulcsa, hogy a O erdeklodesebol, szemszogebol induljunk ki. Ez hasonlo helyzet, mint amit maskor mar irtam a szobatisztasag es a szorzotabla kapcsan... hiaba szeretnem en (es tudom ,hogy hasznosabb lenne) ha a gyerek meg tudna nevezni a kajat/ jatekot, amit szeretne, ha o csak es kizarolag abban a helyzetben hajlando interakciora, amikor az allatokat mutogatjuk a konyvben. Hogy semmivel sem vagyunk elorebb attol, hogy megnevezi a baglyot, annyi baj legyen. Fo a sikerelmeny!
Eloszoris, elengedtuk a tobbnyelvu gyerek neveles elso dogmajat, mely szerint a gyerekkel csak es kizarolag egy nyelven beszelunk. A hangsulyt ehelyett arra helyeztuk, hogy a verbalis interakcio JO. Akarmilyen nyelven is jon ki a szajabol. Emellett azert probaltuk korlatozni az angol nyelv jelenletet a mindennapjaiban, ami alattomosan egyre nagyobb teret talalt maganak... Ez ideig oraig sikerult csak, de talan a kezdeti holtponton valo atlendulesben segitett...
Elkezdtunk "egy-szavazni". Ha egy-egy szot, szoszeruseget elkaptunk, azt megerositettuk es elkezdtuk mi is hasznalni. Igy a gitart mek-nek hivjak nalunk az actimelt meg emm-nek. Probalunk figyelni arra, hogy egy dolgot egy szoval illessunk, igy ha valamit hollandul kezdett el megnevezni, akkor azt mi is mindig hollandul hasznaljuk vele. Igy o sajt helyett kaas-t eszik meg kenyer helyett brood-ot. Igazabol azert sem banom ,hogy ez igy alakult, mert a holland szavakat tudja a bolcsiben is hasznositani ( a magyar nyelvet teljesen kizarni szinten nem lehetne az eletunkbol es az altalam ismert szokincse nagyreszet magyar szavak teszik azert ki).
Gyakran jatszottunk fogocskat, amit elkezdtunk "tiki-tiki" hangzokkal kiserni. Ez egyebkent az ovibol jott Somatol. A holland nyelvben tikkertje-nek hivjak a fogocskat. Fogozni Armin is nagyon szeretett (egy bizonyos helyen, de ne legyunk telhetetlenek,) es gyorsan atvette a tesojatol/ tolunk, hogy ezt ugy lehet kezdemenyezni, hogy felkialt ,hogy " tiki". Szinten seta kozben megvan az a szokasa ,hogy bizonyos helyeken megall kavicsot adogatni a kezunkbe. (ez az egyetlen adok-kapok, amit jatszik) Ezt a szituaciot probaltuk arra hasznalni ,hogy kerem-tessek-koszonom - nem sok sikerrrel. Viszont, amikor attertunk a kavics megszamolasra, kiderult,hogy azt szivesen csinalja velunk.
Ekkortajt kezdtunk el gyakrabban holland gyerekdalokat is hallgatni/ enekelni. Volt egy-ket kedvence, azokat a kocsiban is vegtelenitve nyomtam neki. Egyszeru szovegek, tipikusan a sor vegen rovid szoval, igy eloszor azokat kezdtem el meghagyni neki. (Eneklek, szunet...jelentosegteljes varakozas ... ha mondja jo, ha nem befejezem helyette.. Visje, visje in het water, visje visje in de kom, visje visje kan niet praten, visje visje draai je om) Kis ido utan egy -egy szoval vagy tancmozdulattal jelezte ,hogy o melyiket szeretne. Ez egyebkent szuper edes a visszapillantoban, amikor a gyerek a holdat rajzolja a kezevel nagy lelkesedessel,hogy a maneschijn-t szeretne.
Az egy-szavazashoz hozzatartozik, hogy a koritest leegyszerusitjuk. Az autistaknak egyebkent is nehez idonkent kibogozni a lenyeget a sok szoveg kozul... Egy-egy cselekvest egy szoval jelolunk es a gyerek szemszogebol. Pl ahelyett , hogy az mondanam ,hogy "akarod, hogy fujjak neked buborekot?" annyit mondok, hogy " fujj". "akarod ,hogy segitsek felmenni a lepcson" helyett, hogy "fel". Lenyeg, hogy rovid es kovetkezetes legyen. Ezt a kettot pont megtamogattuk meg jelzessel is (nyujtja felem a fujot/ nyujtja a kezet ,hogy vegyem fel)
