Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy azert nem akar a diagnozis elott fejlesztesbe kezdeni sajat szakallara ,mert mi van, ha valamit elront. En ugy gondolom, hogy a fejlesztes (ha az ember azert utanaolvas az ot erdeklo temanak) olyan, mint a reanimacio. Az egyetlen rossz dontes, ha hatradolve varjuk a csodat. Teny, hogy iranymutatas nelkul a szulo meg jobban magara van hagyva a problemaival. Az iranymutatas meg legtobbszor a diagnozissal jon, de azert tapasztalatom szerint sokminden kitalalhato IQ-bol is.

Pl, ha a gyerekem, akit egyebkent is vizsgalnak, naponta sokszor verne magat a foldon honapokon, eveken keresztul, akkor nagyon torekednek kiszamithatosagra es egyertelmusegre - napirend es tarsai- hogy segitsem ot. Kemenyen dolgoznek az erzelmek felismeresen, megnevezesen...stb.  Akkoris, ha vegul kiderul, hogy semmi baja nem volt. Nyilvan reszemrol ez erofeszites, o meg max nem profital belole semmit (bar ebben oszinten szolva nem hiszek).  Felenk a bolcsodek, ovodak (iskolat nem tudom biztosan) alapbol napirendkartyakkal dolgoznak. Nem azert ,mert dugig vannak autikkal, adhdsokkal hanem, mert altalanosan a 2-6 eves korosztalynak a napi eligazodasban ezek segitenek.

Esetunkben ez eloszor szinten felrement kisse... eloszor Soma 10 honapos koraban jeleztem ,hogy az evessel, ivassal problemak vannak (nem rag es nem iszik poharbol). Kerestem, olvastam, de mindenhol lepattantam ,hogy majd ha nem szopik... majdnem ket eves volt, mire sikerult olyan embert talalni, aki felmerte a gyereket es kompetens a temaban. O azzal kezdte, hogy kar ,hogy nem egy fel-1 evvel hamarabb jutottunk hozza...en is sajnalom, azota is. Nyilvan az ilyen esetekben egy idegen orszag erre vonatkozo rendszereben kiismerni magat az embernek egyaltalan nem konnyu (az a GGD arts volt az aki lepattintott, akinek a dolga lett volna ,hogy utat mutat)...

Amit megtanultam ebbol (amellett, hogy  tovabb kellett volna keresni), hogy, bar ez tulajdonkeppen teljesen egyertelmu, az en gyerekem elsosorban az en segitsegemre szamithat. Nem szamithatok ra, hogy a rendszer egyeb szereploi majd palyara raknak. Nekem kell ez utat megtalalni es kitaposni. Ok maximum tamogatni fognak abban, amit en kijelolok. Ez a helyzet ,engem,mint szulot, passziv figyelo, varakozo szituaciobol - ok a szakemberek, majd ok megmondjak ,hogy mi a gond a gyerekkel es hogyan lehetne neki segiteni, addig biztos, ami biztos ne csinaljunk semmit - aktiv, iranyito szerepbe helyez - En ismerem a gyereket. Az en felelossegem, hogy tudjam, hogy hol vannak az esetleges problemak, megkeressem ,hogy mi lehet a megoldasuk es az adott szakembertol segitseget kerjek-  Ez nekem mondjuk eleg jol fekszik, mert egyebkent sem nagyon tudok a seggemen ulve csodat varni, de komoly felelosseg. Emellett persze mindig el kell donteni ,hogy mi az, amit terapeuta csinaljon es hogyan kapcsolodhatunk a celokhoz itthonrol is (mik legyenek a celok egyaltalan), mit tudunk itthon "egyedul" fejleszteni... stb. figyelembe vele, hogy mi az ami realisztikus es elerheto az adott elethelyzetben. En pl nagyon szeretnem ,ha Soma elobb lenne szobatiszta, minthogy megtanulja a szorzotablat - az esely ebben a pillanatban kb. 50-50%.

Nem a legjobb erzes ilyesmit a gyerekunk boren megtapasztalni (tipikusan az a helyzet, amikor okosabb a masok hibajabol tanulni! Ugyhogy ,akinek inge: tanuljatok a hibambol, Magyarorszagon sincs ez maskepp - ha igen, azt kommentben jelezzetek legyszi, de a legtobb ismerostol nem ezt hallom) Igy, a kovetkezo "eles" helyzetben mar en is maskepp reagaltam...ezek voltak azok a cseppek, amik vegulis elinditottak a kisebb fiam kivizsgalasat.

Mivel tudtam , hogy az ilyesmi honapokig tart ezert ugy dontottem ,hogy abban a kerdesben, miben egeszen biztosan problema van - nevezetesen a kommunikacio- nem varok a vegiteletre, hanem megteszem az elso lepeseket. Elkezdtem tehat utana nezni ,hogy van-e ebben az orszagban beszedinditas es ha igen, hogy mukodik es elkezdtunk celiranyosan "mutatni" tanulni. A vilag reszerol ellenszelben, hiszen "kicsi meg, raadasul tobbnyelvu, nem baj, hogy semmit nem mond, rendben lesz, ne aggodj". A logopedusok, akikkel beszeltem viszont maximalisan tamogattak, hogy kezdjunk el dolgozni, mert artani biztosan nem fog es a haziorvos sem vonta ketsegbe a doltesemet, hanem kiadta a beutalot (biztosito miatt szukseges). Igy tortenhetett meg, hogy a diagozis elott jo fel evvel elkezdtuk a logopediat.